Színek, formák

Új magyar fejlesztés a magasabb biztonsági szintet igénylő kódolásban

2015. május 02., szombat, 08:02

Címkék: azonosítás formakód jelöléstechnika színkód UV

A kódok, bonyolultabb kódrendszerek évekkel ezelőtt még távolinak, misztikusnak tűntek a hétköznapi ember számára, azonban az okostelefonok elterjedésével mára már mindenki találkozhat a mindennapi életben is ezek alkalmazásával, még akkor is, ha a pontos működésükről keveseknek van fogalmuk.

Manapság már nemcsak az egyszerű vonalkódok, hanem az utóbbi évtizedekben megjelent kétdimenziós vonalkódok, a QR kódok, adatmátrixok is olyannyira elterjedtekké váltak, hogy ma már a közlekedési vonaljegyeken, a reklámújságokban, illetve különböző termékcímkéken is találkozhatunk velük.

A közös a „hagyományos” és a kétdimenziós vonalkódokban, hogy számsorokat kódolnak, melyeket alkalmas eszközzel (és ma már az okostelefonok is ennek számítanak) vissza lehet fejteni. A 2D kódok előnye, hogy nincs szükség a kód helyes tájolására, a dekódoló eszköz felismeri a mintázat alapján azt, hogy valójában honnan és mit kell felismernie a helyes megfejtéshez. A másik pozitív tulajdonsága pedig természetesen az, hogy lényegesen nagyobb számú „sokaságot” lehet egyedileg megkülönböztetni általuk: tehát meglehetősen nagy az adattároló képességük. Végezetül bizonyos változataik igen jól kezelik a leolvasási pontatlanságokat, akár 30% leolvasási pontatlanság esetén is képesek a kódolt adatok helyes visszaállítására.

Egy közös negatív tulajdonsága azonban ezeknek a ma ismert „vonalkódoknak” nem tagadható: láthatók, fekete fehérek, és emiatt sok termék esetén nem alkalmazhatók, mert csúnyák, vagy ha nem is csúnyák, mert ez talán relatív fogalom, sok termék esetén nem odaillők. Ki tudná elképzelni azt, hogy egy minőségi táskán, vagy egy órán, divatos vagy szép terméken fekete fehér QR kódok éktelenkedjenek?

A jelenlegi azonosításban használt felületek, csomagolások, termékek esetében használt kódolási rendszereihez képest azonban egy új, magyar fejlesztés által létrejött egy magasabb biztonsági szintet nyújtó, egyedi szín- és formakódokon alapuló rendszer, melyben az információ kódolása nem kapcsolódik egyetlen ma ismert eljáráshoz sem – emellett pedig bárhol alkalmazható, sőt igény szerint teljesen láthatatlan is lehet.

A színkódok, illetve ennek egyszerűbb változatai: a formakódok olyan, nagyon egyszerűnek tűnő elemekből épülnek fel, mint a gyermekkorunkban ismert logikai készlet elemei: egyszerű geometriai formákból, körből, négyzetekből, háromszögekből, nyilakból, téglatestekből, félkörökből. Ezekből az egyszerű elemekből azonban meglepően nagy variabilitású kódok alkothatók: gondoljunk bele, hogy ha egyetlen karakteren állhat egy kör, négyzet, háromszög, nyíl, félkör többféle irányultsággal (észak-dél-kelet-nyugat), akkor ezen egyszerű elemekből is 15-20 különböző ábrát lehet egyetlen karakterbe helyezni. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy mindezeknek a formáknak különböző színei is lehetnek, máris akár százas nagyságrendű karakterkészletet kapunk. Ha ezt összehasonlítjuk például az ábécé betűivel (amely 35 darab egykarakteres betűt tartalmaz), máris többszörös jelkészletet kapunk. Azt pedig, ha megpróbáljuk elképzelni, hogy az ábécé betűiből hányféle kódot lehet alkotni (gondoljunk a rengeteg könyvre, versre, de akár újságcikkre, vagy magánlevelezésre), a kódok lehetséges száma igen nagy.

Összefoglalva, a színkódok olyan kódok, melyek hatványozottan alkalmasak igen nagy variabilitású és számosságú rendszerek (pl. termékek) egyedi megjelölésére.

Ezt a kódrendszert nemcsak hogy sikerült létrehozni a fejlesztőknek, hanem egyenesen sikerült ellátniuk egy olyan hamisítás elleni funkcióval, ami egyben a rendszer másik nagy előnyét biztosítja: a láthatatlanságot. Sikerült ugyanis olyan, szabad szemmel láthatatlan, csak UV vagy közeli infrasugarak hatására előbukkanó anyagokból is megalkotni a kódokat, amelyek egyrészt biztosítják a másolás elleni védelmet (fénymásolás így lehetetlen), illetve azt is, hogy ezek a kódok már alkalmassá válhatnak prémium termékek egyedi megjelölésére is, köszönhetően annak, hogy láthatatlanok.

Meg kell jegyezni, hogy színes vonalkód-rendszert a Microsoft is kifejlesztett, az úgynevezett HCCB kódokat (High Capacity Color Barcode), azonban ez a rendszer egyrészt csak látható tartományban működik, másrészt a HCCB (Microsoft Tag) szolgáltatás támogatását ez év augusztusában a Microsoft meg fogja szüntetni.

Színkód-formakód próbanyomat

A képen egy olyan nyomatot látunk, ahol UV fényben megvilágítva bukkannak elő a színes ábrák, a kódrendszer, látható fényben viszont csak egy üres fehér lapot látunk a láthatatlan kód helyén. Természetesen ezeket a kódokat nemcsak fehér papírlapok felületére, hanem számos más felületre, fára, fémre, műanyagra is felvihetjük.

De ha nem kívánunk ilyen csúcstechnológiával élni, akkor is van egy fő előnye ennek az új kódrendszernek a meglévő kétdimenziós kódokhoz képest: méghozzá az, hogy színesek, szépek, esztétikusak, tehát nemhogy rontják, hanem sok esetben javítják egy címke esztétikai értékét. A kódolás visszafejtésére pedig a fejlesztők egy olyan alak- és színfelismerő szoftvert hoztak létre, amelyet akár okostelefonokra is adaptálni lehet a közeljövőben, egyelőre a webkamerákkal működő PC-k és laptopok azok, amelyek alkalmassá tehetők a szoftver telepítése után a színkódok dekódolására.

A forráskód természetesen nem publikus, de a fejlesztők célja az, hogy ezekkel a kódokkal lássák el azokat a termékeket, amelyekre valamilyen jól felfogott gyártói, forgalmazói érdekből, vagy esztétikai okokból a hagyományos vonalkódok nem kerülhetnek rá.

A színkódok, formakódok létrejöttét a PharmaPress Nyomdaipari Kft., az Euromarcus Zrt. és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Karának hatékony együttműködése tette lehetővé, anyagilag a hazai forrásból gazdálkodó Kutatási és Technológiai Innovációs Alap finanszírozása segítette, a KMR_12 kutatás-fejlesztési pályázati kiírással a KMR_12-1-2012-0051 azonosítójú projekt keretében.

Keresés
Bejelentkezés / Regisztráció
Média Partnerek